Egy ajándék
Kaptam egy ajándékot, gyorsan és véletlenül érkezett, habár láttam már, sőt tudtam is, talán kértem is, de úgy gondoltam abban a pillanatban, hogy nem. A külsőségek eltakarták, aztán mégis, jött valami, vagy éppen pont elment, ami azt mondta: nézd meg. Találd ki, nézz bele! Nézz bele, abba az ajándék dobozba. Rendben, miért is ne? Hisz ajándékot kapni jó.
Mikor meglátod, csak reménykedsz, bár a tied lehetne, bár veled lehetne, aztán elkezdesz gondolkozni. Hogyan próbálsz rájönni, hogy ezt tényleg neked rendelte a sors? Látod a nagyságát, a doboz nagyságát, a csomagolását, ahogy beborítja a rejtélyes szelencét, megemeled, és talán megrázod. Hallgatod, és amit hallasz és látsz, egy álomként fonódnak össze éjjelente. Várod a pillanatot, amikor kibonthatod, és beleláthatsz.
De még nincs karácsony, még nem érintheted meg a boldogsággal, melyet iránta érzel. Terveket szősz, álmodozol, gondolkozol, elmélkedsz. Vajon mi lehet a dobozban? Hogyan találhatnád ki? Hogyan láthatnál bele? Aztán egyszer csak jön egy ötlet. Miért is ne? Már az ajándék is hívogat. Gyere, gyere, nézz meg!
A gondolat, melyet helyesnek ítélsz a sok-sok terv között, valóra válik. Szépen megpróbálod lefejteni a csomagolás szélét, hogy bekukkants, bekukkants, és megnézd az ajándékot. Az ajándék doboz sarka megvillan, megcsillan, kicsit viszonozza kíváncsiságát az ajándék feléd. Egy picit bele látsz. Belelátsz. Megérted, hogy talán az, amit vársz, benne van abban a dobozban.
Közeledik a karácsony. Minden este, amikor a szüleid lefekszenek, és te is már az álom fele közeledsz, visszaemlékezel. Milyen volt? Milyen volt az az ajándék, amit a kirakatban láttál? Vajon beleférhet a dobozba, egy ilyen csomagolásba, egy ilyen érték, egy ilyen hatalmas ajándék? Melyet úgy óhajtottál már rég óta? Beleférhet? Gondolkozol. Gondolkozol rajta és elmélkedsz. Közeledik a karácsony, már minden apró részletet elképzelsz: hogy hogyan bontod ki, hogyan fogod először kezedbe. Azonban félsz, talán mégse lesz a tied, mégse kapod meg.
De miért is ne kapnád meg? Hisz a karácsony az ajándékozásról szól. Ott majd, ott majd a fa alatt megkapod, kinyithatod és meglepődhetsz. Vajon az ajándék is akar téged? Ugyanis tudni kell, hogy ha egy ajándékot csak te szeretnél, akkor nem lehet igazán a tied. De ha az ajándék is szeret, akkor sokáig, sokáig veled lesz. Vigyázol rá, szereted, nem engeded. Amint meglátod, amint hazaérsz az iskolából, ő ott vár az asztalon, és figyel. Megölelheted, szeretheted.
De aztán jött a Karácsony, és ez az ajándék még nem került a kezedbe. Ezt később kapod. Várj! Találgass! Mérlegelj!
Ott volt, ott volt a fa alatt, de nem úgy, hogy a neved is rajta van. És azt mondják, hogy tessék, ez a tied. Habár tudod, tudod, hogy te kapod, vagy reméled, csak reméled inkább. Oh bár, oh bár az a titkos ajándék a tied lehetne, de vajon ki adja? Ki adja e titkos, szép és rejtélyes, neked való ajándékot?
Neked! Mindig is ilyenre vágytál. Ilyenre, és érzed, hogy ha egyszer ez az ajándék megjelent, akkor azért jelent meg, hogy a tied legyen, és türelmesen vársz.
Elmúlik a karácsony estéje. Te nézed, nézed az ajándékot, és ő visszanéz rád. De csak úgy, mint egy ajándék, mint egy egyszerű hétköznapi ajándék, olyan, ami nem neked, nem neked lett kitalálva, nem neked mutatkozott be. Csak egy ajándék. Már elkeseredsz, hogy lehet mégsem az enyém, lehet mégsem az enyém, és valaki más kapja? De én nem. Ezt nem lehet tudni, csak remélni. Ha a Jézuska, ha Isten így akarja, tied lesz. Tied lesz az ajándék. Tied. Szeretni fogod és átöleled. És ő, akkor már nem csak egy egyszerű ajándékként fog rád tekinteni a fa alól, hanem úgy, mint a Te legkedvesebb ajándékod.
