Egy nagy bajom van én nekem
Egy nagy bajom van én nekem, szeretnék szeretni. Nem csak szerelemből, hanem lélekből, de csak egy tökéleteset akarok szeretni, nem csak egy olyat, kiért szívem fellángol.
Hiszen az olyat kár szeretni ki gyorsan jön, s gyorsan megy. Szívem csak kiég tőle, s az igazinak kevesebbet tudok majd adni. Egyet, kettőt veszteni szabad, ha már nyertem velük, de sokat gyorsan nem szabad. Habár tudom, hogy szeretni nem szerelemből kell, de ha Szívem megérzi a lágy/ny szellőt, Agyam elveszett. E két buta vezér felett áll a Lelkem, a király, aki valójában dönt. Ő az érinthetetlen, kiben kárt tenni tilos. Ha szívem fáj, elmúlik, ha agyam roncsolódik, meggyógyul, de ha lelkem törne, törnék én is. Most szívem szeretne szeretni, agyam pedig szeretne segíteni, bár tudom, hogy engedni őket nem szabad; azért, mert az többet árthat, mint használna. Lelkem éhes, és vágyakozó, de tudom, hogy nem adhatok enni neki bármit, mert ha megmérgezem, az igazán jót se lesz képes megemészteni. Habár akarom azt a szépet és jót, próbálok magamnak parancsolni, de nehéz, ezt tudom.
Ha megérzem egy lágy/ny szellő suhanását, szívem felizzik, agyam elveszik, lelkem veszélybe kerül.
Oh, Uram, könyörgök neked. Vedd el előlem azt az étket, melyet szeretek, de megemészteni nem tudok. Adtál oly sok finomat, melyre könnyedén azt mondtam, hogy Nem, de néha adsz olyat, melyet lehet, hogy szeretnék, de tudom, hogy a lágy/ny finomsága ártani tudna nekem.
Inkább éhezzek, és egyszer jöjjön egy, akire nemet mondani nem tudok, de mégis lelkünk egybe ér.
Scylla 2011.02.13.
apánál, tanulás helyett
