Kéjjel telve bújtam az ágyba. Férjem éppen olvasott a lámpa fénye mellett, a takaró alábújtam. Kedvesem még mindig a könyvet bújta és háttal feküdt nekem. A paplan alácsusszant a kezem, derekán átsiklottam. Úgy tett mintha észre se venné. Ujjaim lassan a bokszerébe csusszantak és ott ráakadtak a lényegre, mely már megfelelő állapotban volt egy kis esti huncutságra. Lassan fonódtak ujjaim az este főszereplője köré és csuklóm munkába állt. Hallottam amint a könyv lapjai elsuhannak egymáson s a fedél becsukódott. Csípője arrébb mozdult, a lámpa kialudt s felém kerekedett izmos vállaival. Kezeim derekára sodrottak. Ajkát ajkamhoz érintette, és vadul szerelmesen csókolni kezdett. Éreztem, hogy férfiassága combjaimhoz ér. Éreztem a pezsgést ott, hol oly nagy kéj várta kedvesem. Hálóingem lassan felgyűrődött és éreztem, hogy egy borostás ál hasamon végig siklik. Lábaim lassan szétnyíltak, és hagytam hagytam, hogy csókjaival kényeztesse combomat. Majd orrával és nyelvével a gyönyör mámorát idézte elő. Ujjaim a párnába mélyedtek. A varázs elragadott. Egyre jobban egyre gyorsabban játszott, ízlelte a mámort. Nem bírtam magammal felültem, oldalamra fordultam és fejemmel a hasához értem. A textil már hevesen feszült, nem tudta visszatartani a meredező valóságot, de én kiszabadítottam e börtönből és ajkammal csodához jutattam. Egyszerre mozogtunk, egyszerre éreztünk, s egyszerre élveztünk minden egyes pillanatot. Majd pár perc gyönyör után lábaim közé engedtem, és hagytam, hogy elraboljon e világból. Ütemes gyors lépteit úgy éltem át, mint a leggyönyörűbb álmot, egyre jobban és jobban veszett el az ágy alólam, már nem tudtam hol vagyok csak forró csókjait éreztem, ahogy nyakamon záporoznak és nyelvének játékát mellyel melleim megörvendeztette. Éreztem, hogy már nem sokáig bírom, s mire e gondolat átfutott agyamon már az örök mámorban úsztam. Érezte ő is, egyre gyorsabban és gyorsabban, hogy a mámort kihúzza a végtelenségig tette a dolgát, keményen feszesen erősen. Váltottunk ő mögém térdelt, én előre dőltem és hagytam, hogy hátulról felém hajoljon. Combjai combomhoz értek, és hangos csattanások játszották a dallamot, mely e este koncertjét megadta, és újra és újra elvesztettem a világot. Négyszer tűnt el előlem minden, és éreztem a mennyei csodát. S mikor vad ügetésben hajoltam felé egyszer arca átváltozott és a gyönyör minden vonása megjelent rajta. S akkor történt az ötödik. Egyszerre, véglegesen hagytuk el e szürke világot…
Scylla 2011.08.07.
