A Nap erősen lemenőben volt már, a lágy szellő lassan-lassan siklott a jövő felé, a meleg már elmúlni látszott, a napsugarak gyengén pislákoltak. Ahogy leszállt az éj erős szél keletkezett, mely magával hordozta a lágy szellő dallamát.
Laura magányos sétált a járdán, s közben elmélyülve gondolkozott azon, hogy vajon, hogyan s merre tovább. Az élet tele van kereszteződésekkel, mindig keresed a legjobb célt, de néha félre lépsz a keskeny útról mely a számodra kijelölt célhoz vezetne, de közben sokat tapasztalsz és rájössz, hogy merre menj. Laura lábai alatt az út csak siklott, hiszen évek óta erre járt nap, mint nap. Ismerős kerítések, ismerős siető arcok és a vonat, a vonat mely mindig kibillentette az egyhangú reggelekből. Hiszen ha vonat megelőzte akkor az azt jelentette, hogy késésben van azaz hamarosan sok-sok ismerős arc fog rá köszönni, ami olykor a reggeli magányt és gyönyörű csendet kegyetlenül törte meg.
-Szia Laura- köszönt egy hang a valóságból, és kitépte Laurát gondolatiból. Habár valahogy jó érzés töltötte el a hang hallatán.
-Szia Krisz- köszönt gyorsan vissza osztálytársának Laura. Krisszel oly rég ismerik egymást és oly sokat tudnak egymásról, hogy mint jó testvérre, egy mindig is óhajtott bátyra tekintett fel, aki mindig tud segíteni és mindig mellette áll.
-Mi újság így korán reggel?- tette fel vidáman a kérdést Krisz.
-Semmi különös, keveset aludtam.- Ha reggel panaszra volt oka Laurának, az mindig a kevés alvásnak volt köszönhető.
-De, azért sikerült ugye álmodni valami szépet eme sötét éjjelen?- próbálkozott Krisz hátha hall valami témát a pár perces útra amíg az iskolába érnek. Ha az ember sokat beszélget valakivel, akkor bizony egyre nehezebb igazán jó témát találni azonban Krisztián azt jól tudta, hogy a legjobb témák mindig érdektelen zagyvaságokból születnek végük pedig sose szakad.
-Már nem emlékszek. - válaszolta kicsit morcosan Laura-Valami volt, de mindegy. És te?- kérdezett vissza Laura. Jól tudta, hogy ha ilyen különös kérdést tesz fel valaki, akár milyen jó barát is nem azért teszi fel, mert túlságosan kíváncsi a másik gondolatára, hanem azért, mert neki van mesélni valója, de hát azért mégis csak bunkóság saját magáról beszélnie az embernek kérdezés nélkül.
-Ami azt illeti igen álmodtam valamit. Megint 6 éves voltam, tudod akkor még élt anyu- Krisztián 8 évesen vesztette el édesanyját azóta apjával él és hát bizony sose volt egyszerű neki az élet, egy anyának akkor is kell lennie, ha az gonosz vagy nem szeret. Bár melyik anya ne szeretné a gyerekét maximum nem tudja kifejezni, mert már a világmocska oly nagyon elnyomta az érző anyai szívet. Laura ezzel a gondolattal sokszor nyugtatta magát, de anyja hülyeségeit nagyon nehezen viselte, pedig minden anya szeret, nem igaz?- Éppen zongora órára jött értem. Ott állt az ajtó félfának dőlve és hallgatta, hogy az ujjaim ütik a fekete fehér billentyűket. Az arcára már nem emlékszek- mesélte elmerengve Krisz- de érintése melegsége és a hajának lágy illatát még mindig érzem.
Hát hogy ne érezné, hiszen miután felébredt boldogan indult az iskolába, de mire leszállt a vonatról a kellemes állom kép e zord világ miatt tova szállott, de mikor meglátta Laurát az érzés újra elfogta.
„Az az érzés ami akkor megdobbant szívemben, ezernyi állom volt egyszerre, csak őt láttam, de aztán gyorsan elhessegettem az érzést, mert nem tudtam, hogy mi ez. más fajta szeretetnek tűnt, mint aminek lennie kellett volna”
-Tényleg, te zongoráztál- szakította meg a gyönyörű emléket Laura- miért nem kezded el újra?
-Áh nem. Rég volt az már.- visszakozott Krisz.
-Na légyszi csak valamit jászt el még ma. A suliban van zongora.- kérlelte Laura.
-Nem nem. Na megyek még beszélnem kell az igazgatóhelyettessel- Laura észre se vette, hogy már az iskola ajtajában állnak több, mint egy perce.
Hiába az élet ilyen, sokszor szeretnél valamit annyira, hogy saját magadat is megváltoztatnád érte, csak, hogy megkapd, de van amikor az idő mégis megkegyelmez.
-Szia- jött az üzenet egy este msn-en Krisztiántól- és egy link- Laura érdeklődve kattintott a titkos üzenetre hiszen nem a youtuberól származott hanem valami más oldalról.
-Szia! pillanat és meghallgatom.- válaszolt Laura a meglepő üzenetre.
A hangszóró valami különös lágyat kezdett árasztani a kisszoba sarkai felé. Lágy kellemes zongora harmónia volt, méghozzá nem is akármilyen dalocska volt az üzenet. Laura kedvenc melódiájának puha dallamai. A szív mely eddig bolyongott a szürke világban, ellágyult és megremegett a gyönyörűségtől. A dallamok követték egymást és a könny cseppek lassan melegen csordultak le a gyönyörű orcán. A világ megszűnt, a zene és a boldogság egymásba fonódott ezernyi állom kelt életre és takarta be a kis törött teremtést kit a varázslat magával ragadott. Egy olyan világba került melyben a komor világ csak egy rém állom és a szerelem oly finom, hogy azt e világból elképzelni nem lehet.
-Köszönöm köszönöm- hálálkodott Laura.. Oh látta volna ezt Krisz, hogy az az egy hét fáradságos tanulás míg sikerült a dallamot megtanulni mily csodát tud okozni annak ki mindennap egy lágy rózsaszín fátylat borít a világra, aki minden fáradságot elűz. „Azonban mikor elmegy szívem üres lesz és csak rohanok az emlékek után, hogy vele legyek, hogy kibírjam a magányt, amíg újra érezhetem szemének lágy pillantását az arcomon.” Talán ezért is írta Krisztián, sőt biztos, hogy azért tanulta meg ezt a dallamot, mert minden egyes billentyű leütésnél szíve táncra kelt és harcolt, hogy a következő pillantásig szívének mámor patakja ki ne apadjon újra.
-Hát tetszik?- lepődött meg Krisz hiszen, sok munkát fektet bele, de nem gondolta, hogy ilyen örömöt tud majd szerezni vele. Honnan tudod, hogy szeretsz valakit? „Gondolatom csak körülötte forog elmém játszik az álmokkal a jövővel a tervekkel a szerelemmel. Minden sarkon várom, hogy feltünik Ő. Ha szemem sarkában megpillantok valakit már előre örülök, hogy ő az, de aztán rájövök, hogy még sem, de csak az érzés is oly boldogság, hogy a következő gyönyörű álomig kibírom és hiszem, hogy egyszer tényleg őt pillantom majd meg. Érzem, szívem már vágyódik elkészítette a helyet annak akit szeretek.” …A sötét fekete lyuk ott mardos belülről és ezek az látomások lágy szellőként töltik be a nagy sötétet mely oly hideg és kemény.
-Persze, hogy tetszik köszi köszi köszi- válaszolta boldogan Laura.
-Szívesen. :) Krisz szíve még se érezte meg azt amitől Laura szíve megdobbant amit úgy várt mint a megváltást mely gyógyír lesz szíve fájdalmára. Furcsa érzés a mennyből a pokolba. „Vagy most hogy s merre? Tetszik neki úgy ahogy én adtam neki, vagy csak mint jó baráttól egy örök baráttól kapott ajándék. Miért kínozz e kétely? Muszáj lesz tenni valamit, már nem bírom”
Elmúlt az este elmúlt az éjjel a hajnal hideg lett de a reggel örömöt hoz. „De jaj ne hisz Laura elutazott két napra, mi lesz most. Felhívni nem lehet mit gondolna mért teszem? Kellene valami jó ok, de mi mivel lehetne zavarni ami hihető is lenne? Mire lenne szükségem tőle: Semmire.” Krisz verd ki a fejedből ezt a gondolat, egyébként is ott van Zsófi őt szereted....Az ember sokszor érzi azt a furcsa érzést mikor két kis lény, a vörös kis ördög és fehér kis angyal vitatkozik a vállán.
-Hé Krisz! Szólt egy hang parancsolóan.
- Tessék?!- válaszolt Krisztián a felszólító hangnak ami a várt boldogság sárba tiprójától Zsófitól eredt.
- Ne csak állj ott bambán hozd a táskámat. - parancsolta sötéten az, kit szeretni kéne. Krisztián megfogta a táskát és elindult a lépcsőn felfelé, de közben a két kis szellem megjelent a vállán.
Vitáztak: Miért csinálod? Dobd el, hisz nem is szereted? Na de ne legyél bunkó meg egyébékként ő szokott segíteni, viszonoznod kell. Tudod, hogy szeret. Ja kihasználni! Élete végéig rabszolga legyen szerinted Krisz? Tudod te is hogy kit szeret.
„Kit szeretek?”- emelte hirtelen fel a fejét Krisz.” Laurát?! El kell mondanom neki, mert különben megörülök.” A szellemek eltűntek, a lépcső elfogyott, a táskát eldobta, és futni kezdett. Emberek száguldottak el mellette, ő lebegett, minden más rohant el mellette. Száguldott, de hova, hisz a cél nincs itt a közelben? Elutazott. Megállt feltekintett a napsugárra és megnyugodott. Az ember sokszor művel olyat, amit nem is ért miért teszi, de tudja, hogy nem hülye és habár hülyeségnek tűnik a dolog az eredmény az lesz amiért megtenne bármit csak hogy megkapja.
2010.12.23. 19:50 Otthon Betti és Peti története alapján
(vagy másról?)
