Váró
Vajon miért nem nyílik ki egy gyenge rózsabimbó, mely elrejti a rózsatő legszebbik virágát? Mikor a Nap rásüt, és a szellő simogatja ő gyengéden ellen áll. Vajon miért, miért nem nyílik ki? Hisz a lágy eső táplálja, a szelíd szelő simogatja, a Nap pedig csalogatja. De ő nem, habár már nem zöld, ott piroslik a legszélső ágacskán, de nem nyílik. Vajon miért? Társai már vidáman nyiladoznak, s néhányan már elhervadtnak. Talán ezért vár, mert látja, hogy a legelső már elszáradott. Várja a legszebb pillanatot. A legszebb napsugaracskát, mely megnyitja szirmainak világát. Várja a finom édes szelőt, mely oly gyengéden szalad a szirmok közt és a langyos bódító esőt, mely erősé teszi őt, hogy ő legyen a legszebb legkülönlegesebb rózsaszál egy gyönyörű rózsatőn.
