Scylla Szösszenet

Kéjjel telve bújtam az ágyba. Férjem éppen olvasott a lámpa fénye mellett, a takaró alábújtam. Kedvesem még mindig a könyvet bújta és háttal feküdt nekem. A paplan alácsusszant a kezem, derekán átsiklottam. Úgy tett mintha észre se venné. Ujjaim lassan a bokszerébe csusszantak…

Oh élet mond merre vagy? Hol vagy? Merengek s szaladok. Nap nap után telik. Üres lelkemet elfedi valami átlátszó fekete homály amit életnek hívnak, valami ami telve van örömmel, de nem boldogsággal. Sikerrel de nem haszonnal. Célokkal de nem végződésekkel. Energiával  de nem…

A Nap erősen lemenőben volt már, a lágy szellő lassan-lassan siklott a jövő felé, a meleg már elmúlni látszott, a napsugarak gyengén pislákoltak. Ahogy leszállt az éj erős szél keletkezett, mely magával hordozta a lágy szellő dallamát.     Laura magányos sétált a…

Talán a legelső írásom egyike ez.

Hűvös ködös őszi reggel volt, a nap még csak most kezdte vörösre festeni a tengert, ami délről vette körbe Tose de Mar halászvároskát. Kristóf  ma korábban kelt, mint az elmúlt két hónapban, hiszen mára volt megbeszélve az a titokzatos állás interjú, amit tegnap este…

A következő írás egy regény kezdete is lehet még nem tudom. Jelenleg áll, de ha tetszik akkor lehet folytatva lesz.

Kedves Olvasó! Első teljes munkámat osztom meg a következő fejezetekben. Jó olvasást kívánok. Scylla

E rózsabimbó jelképezze azt, Mit te adtál, de én most Vissza nem adhatom, Egyszer majd megkapod. Scylla Katalicizmus E pár sor lehet rejtélyesnek tűnik, de valójában egyszerű. A kimondott szó, vagy egy leírt betű néha áldás, néha átok. A gondolatolvasás jó dolog, de úgy…

Egy ajándék Kaptam egy ajándékot, gyorsan és véletlenül érkezett, habár láttam már, sőt tudtam is, talán kértem is, de úgy gondoltam abban a pillanatban, hogy nem. A külsőségek eltakarták, aztán mégis, jött valami, vagy éppen pont elment, ami azt mondta: nézd meg. Találd…

Egy bontatlan ajándék Pár nap telt el karácsony óta, a fa alatt az ajándék még mindig ott van, még mindig ott van és néz, és néz engem, s én várok. Várok, még mindig rá, habár, habár már belenyugszok, hogy talán még se az enyém, de várok, talán majd egy ismeretlen rokon…

De az idő mégis áll Szia. Hol jársz? Jött az üzenet. Nem tudom, nem tudom, hol járok. Állok, lebegek és várok valamire, várok valamire. Oly messze vagyok e világ zajától, e világ minden problémájától, úgy érzem, egyedül vagyok, csak egyedül én vagyok. Nem ért meg igazán…

Néha álom, néha valóság Várni, és tenni azért, hogy elérd a célt, jó dolog. Próbálsz megfogni, megragadni minden pillanatot, mely a csodát, a szerelmet eszedbe juttatja, és álmaidat eléd tárja a szürke pillanatokban. Néha csak egy apró szó, vagy kérdés, kimondott gondolat…

Jelek Csak néhány apró gondolat. Szó, mely magában hordozza a mennyet, vagy talán a poklot? A lila köd mindent eltakar. Csak várok, szaladok, keresek. Várok egy újabb kis szóra, egy újabb apró gondolatra, mely azt mondja, hogy lépj erre, vagy lépj arra. Nem tudom, nem tudom merre…

Sok vagy kevés A pénz oly relatív - kinek sok, kinek kevés. Egyszer sok, másszor kevés. De vajon kell e kevésnek lennie a soknak? Vagy a sok fel tudja értékelni a keveset? Tudod-e látni, látni azt, hogy akinek sok van, annak nincs több. Nincs több úgy, mint ahogy te gondolod. Sokszor…

Vár Napsugárként csillansz meg a Napsütötte napokon. Vár a világ, vár reád. Aranyozd be a perceim millióit, hol meleged dobbant egyet a harmat cseppen, mely elillan a gyönge rózsabimbó csúcsán. Felvirágzik a kóró, lágy eső öntözi lelkét nap mint nap, percről percre…

Szellemalak Az Éj egy szellemalakot borít körém. S habár arcát nem látom, csak képzelem, az oly sok emlékből s élményből egy teljes alak bontakozik ki, mely érzem, átölel. Érzem lágy ölelését, lélegzetének halk dallamát, arcának forró melegét, érzem, hogy közel, közel…

Váró Vajon miért nem nyílik ki egy gyenge rózsabimbó, mely elrejti a rózsatő legszebbik virágát? Mikor a Nap rásüt, és a szellő simogatja ő gyengéden ellen áll. Vajon miért, miért nem nyílik ki? Hisz a lágy eső táplálja, a szelíd szelő simogatja, a Nap pedig csalogatja. De…

Dedede Egy közös ismerősünk feltette azt a kérdést, hogy voltál-e már nagyon szerelmes. Én erre nagyképűen azt mondtam, igen volt már egy szerelmem. De most, hogy téged próbáltalak elérni, rájöttem, hogy nem. De annak ellenére, hogy nem szeretsz, mégis szívemet jobban meg tudod…

Tutaj Elengedni a kezed nem nehéz, ha az már oly hideg, hogy az én bőröm is dermedni kezd. Engedem azt, mit kaptam. Habár próbáltam, hatottam, alkottam. Gyarapítani nem sikerült. De nem baj, oly jó volt látni-érezni téged úgy. Most már jobb, hisz szemed boldogít, de kezed már nem…

Bot és Rózsa A nap már lemenőben van, egy kis ház áll a pusztaság közepén, és már meggyúlt a gyertya, melynek a lassan csukódó ajtó résén még kiszivárog lángja. A vándor, ki kelet felől érkezett, halad és bízik, hogy a fényforrásból még marad. Az ajtó már egyre-egyre…

Vágyni már nem vágyok… Vágyni már nem vágyok rá nagyon. Ő rá már nem, de arra a Nagyra, arra mely hiányzik a szívemből, vágyok nagyon. Elmém kitöltve, szívem már nem üres, de amint, amint meglátok valakit, kinek lelke, kinek kisugárzása oly nagyszerű, hogy van Egy…

Szia! Tudod vicces volt ma reggel megtalálni egy olyan írásomat, amit még nem vittem be a gépre, de benne leírom, hogy mi is a valóság, hiszen tegnap estig pontosan nem tudtam, hogy mit rontottam el -vagyis ezek szerint tudtam, mert már több mint egy hete megfogalmaztam. De tessék, itt…

Egy nagy bajom van én nekem Egy nagy bajom van én nekem, szeretnék szeretni. Nem csak szerelemből, hanem lélekből, de csak egy tökéleteset akarok szeretni, nem csak egy olyat, kiért szívem fellángol. Hiszen az olyat kár szeretni ki gyorsan jön, s gyorsan megy. Szívem csak kiég…

Egy zárólevél Kedves Kata! Szeretnélek szeretni. Bevallom, hazudtam, habár azt mondtam neked, hogy nem szoktam, most mégis neked és nekem is hazudtam. Azt mondtam, már lezártam magamban a szerelmet, ami feléd vonzott. Szeretni igazán nem szerettelek még, mikor vége lett, de tudod,…

Dzsungelből űzve Őz Járom az utcákat, s látom az arcokat. Eddig is láttam a sok szürke lelket, de most más minden. Régen, régen éreztem már ezt, de az egyszerű állati érzés volt. Járni a dzsungelben, és vadászni - ez volt, nem más. Most, már nem a dzsungelben járok, a vadság…